A távoli városból induló vonaton éppen mellém sorsolta ki a gép (a helyjegy). Udvariasan elhelyezkedett, majd fülébe tette fülhallgatóját és elkezdett zenét hallgatni. Én is hallottam, főleg a zajt, az ütemes dübögést. Talán neki se tetszett, mert folyton keresgélt a mobilján, a számokat nem hallgatta végig. Már a háromperces számok is túl hosszúak. A mai kor embere a 3 másodperces váltásokra állt rá. (Ez a szöveg is túl hosszú.) Talán összefügg ezzel az egyre fiatalabb korban megjelenő magas vérnyomás. Gondoltam, elkezdek hangosan dalolni. Amikor szemközt egy hölgy hangosan és részletesen telefonált, arra gondoltam, hogy a néma olvasásból hangos felolvasásra váltok, hátha észreveszi magát.  Egy órán át viseltem a fülem melletti dübögést, majd elővettem a mindig nálam lévő füldugót, kizártam a mobilbabrálgatót, a hangosan telefonálót, a vasúti hangszórót, és némán olvastam tovább.

Itt hozzászólhat!