Szent szörnyetegek

Minden három, mindig ott van a harmadik. A látszólag teljesen rendben lévő színészpár életében is megjelenik a kísértés, Liane, azt sem tudni, melyikükbe szerelmesebb. A fordulat, hogy a feleség, Esther bekapcsolja életükbe: bölcsességnek is mondhatnánk, ha a kísértés megjelenik, jobb, ha szem előtt van. A „szent szörnyeteg” paradoxona talán kicsit erős, mert az emberi játszmák, fondorlatok azért nem szörnyűségek (itt legalábbis nem). És a feloldás szép: visszajön Esther, megszületik az unoka. A Nemzeti kamaradarabja izgalmas és szép. Több síkon fut a játék: elöl és hátul, élőben és mediálisan, álarcok nélkül és álarcosan, függöny előtt és mögött, szóban és zenében. Jó ilyen közelségből hallani Nagy-Kálózy Eszter (Esther), Tóth Auguszta (Charlotte), Rátóti Zoltán (Florent) egyébként is szép beszédét, s kiválóan játssza el Ács Eszter (Liane) a netgenerációs (mert erre is vannak apró utalások) kezdő színésznő ügyeskedős szerepét. A darabban vígjátéki fordulatok is lehetnének, de az egész komolyabb, talán mert elmerülünk saját kísértéseink árnyaiban. (Írta: Jean Cocteau. Dramaturg: Verebes Ernő. Rendező: Dér András, Nemzeti Színház, 2017. dec. 16. bemutató előadás.)