Bohémélet

Úgy tartják, karácsony előtt a Bohémélet biztos siker. És mindig. Számomra csak néhány éve. Anyám rá akart szoktatni az operára (gyermekként elvitt az Erkelbe a János vitézre), de csak jóval később szerettem meg az operát, és nem is mindet. Wagnerrel kezdődött, s ezt nem is értik az operarajongók. Meg Puccini Bohéméletével. Anyám is Mimi volt. – S hogy miért érzékenyül el az ember már az első dallamoknál? Én talán ezzel magyarázom. De mások miért? – Hátul ülünk, jól látszik a színpad (az Erkelben mindenhonnan látszik a színpad), tökéletes az akusztika (hátul jobb is, mint elöl), a felirat angolul is fut, sok a külföldi (előttem egy japán veszi le gyakran a szemüvegét), az Erkel tömve, vajon akik korábban bezárták az Erkelt és lebontásra javasolták, milyen érvek alapján döntöttek így? Sok fiatalt látok, „trendi” lett a klasszikus opera. (Ahogy az Erkel, úgy Nádasdy Kálmán rendezése is örök.) (Bohémélet, 2017. dec. 17. Rodolfo: Fekete Attila, Mimi: Létay Kiss Gabriella, karmester: Kovács János.)