Vagy körhinta. Vagy mókuskerék. Nem lehet, nem tudunk kiszállni belőle. Ünnepek, kötelező köszöntések, ajándékozások, szavak. Ilyenkor kényszeresen mindenki kkü és búék, no meg mennyi szeretet (“szeretteink”), ajándékdömping, szilveszter éjen meg kötelező jókedv. Az ünneppel nincs semmi baj, ünnep nélkül nincs társadalom. De az kérdés, hogy mennyire szükséges “iparosítani” az ünnepeket. A túljátszott karácsonyi daloktól enyhébb esetben csak kiütést kap az ember, rosszabb esetben a dal elveszíti minden ünnepélyességét, s az ember még véletlenül sem tesz föl karácsonyi lemezt, hanem, mint én, Pink Floyd Wish you were here című lemezét, mely egy bizseregtetően szép időszakot, szobákat, tájakat idéz fel. Pedig karácsony van… Mi szeretünk szerényen ünnepelni, keveset vásárolni, nagyokat sétálni, Kékesre menni. A legkedvesebb ajándék idén egy kedvesen becsomagolt egyetlen darab bonbonmeggy volt egy parányi karácsonyfadísszel és hozzá egy puszi; no meg egy apró zacskóban saját sütésű mézeskalács…

Itt hozzászólhat!