Temesi Ferenc regényét egy hete kaptam meg a szerzőtől: két ünnep között találkoztunk, könyvet cseréltünk. 7 amszterdami út, ha jól számolom, nekem is volt annyi. A 90-es években három szemesztert tanítottam az Amszterdami Egyetemen. Megszerettem ezt a színes, eleven, forgatagos várost, a sok grachtot, a keskeny házakat, a gyönyörű parkokat, voltam lakóhajón, egyetemisták „szétbombázott” szálláshelyén, meghívtak buliba (akkoriban sok jugoszláviai menekült is volt ott, no meg surinami stb.), főleg a menzán étkeztem (sör és bor is volt a menzán), de látogattam más népek kisvendéglőit, könyvtáraztam, antikvároztam, bolhapiacoztam, kétszer is részt vettem a királynő napján, kétszer is voltam a Van Gogh Múzeumban, bicikliztem és próbáltam görkorcsolyázni, megilletődtem Misztótfalusi Kis Miklós holland-magyar emléktáblája előtt; igen, nagyon nagy újdonság volt a piroslámpás házak világa, és sokszor megcsapott az utcán egy bizonyos furcsa, savanykás illat – most tudtam meg valakitől, hogy micsoda is az. Hosszabb ott-tartózkodásomkor mindig volt egy kis lakásom, meghívtam barátaimat is, itthonról, meg Németországból (nekik közelebb is volt). Egyébként bejártam egész Hollandiát, autóztam egy két oldalról tenger övezte zárógáton, a kedvenceim: Groningen, Leeuwarden, Amersfoort, Utrecht, Tillburg, Hága – Rotterdam nem. Pompás kirándulást tettem a Texel szigetre (a németországi Rügenre emlékeztetett, az meg a Húsvét-szigetre). Filmet forgattam a hollandmagyarokról. Foglalkoztam a frízekkel. Temesi Amszterdam-képei szépek, fölteszi a kérdést: „Ugye, nincs olyan gazember, aki megszámolta a hidakat Amszterdamban?” (93) De van. Mivel sok időm volt, és a legtöbb híd neve kis táblákra ki volt írva, én mindennapos sétáimon feljegyeztem ezeket. Ki is akartam adni, de azután elmaradt. A regény nagyon vegyes: sok-sok nézőpont, olykor nem is tudom, ki beszél, sok-sok vendégszöveg, olykor nem is tudom, hogy miért pont az… És persze egy kicsit sok a szex, a pia és a drog. De azért változatos és érdekes olvasmány, talán azoknak is, akik nem ismerik Amszterdamot. (Temesi Ferenc: Amszterdam stb. Kortárs, Bp., 2008. 191 old.)

Ezen a grachton is laktam, pontosan a Nikolauskirche mögött, amely Temesi regényének végén is szerepel. Itt volt a lakásom, itt szállt meg 1994-ben Kiss János televíziós szerkesztő is, aki inkább ezt választotta, mint a hivatalból fizetett szállodát…

Itt hozzászólhat!

Megosztás