Egy sikeres, színházi művelődési menedzsertől hallottam: a most végzett fiatal színészek többsége nem akar betagozódni egyetlen létező színházba sem, mindenki saját színházat akar. Holott létezik egy széleskörű, államilag támogatott rendszer, az pedig lehetetlen, hogy az állam minden új műhelyt támogasson. – Ezt tapasztalom a civil szerveződésekben is. Mindenki saját egyesületet akar, holott az adott területen már több is működik. Ezt tapasztalom a tudományos életben is. Mindenki saját rendezvényt, konferenciát, kutatóhelyet akar, holott már léteznek hasonlók. Vajon mi motiválja mindezt? Hiúság: minden kakas úr akar lenni a saját szemétdombján? Az együttműködési készség teljes hiánya? Ha ez így van, akkor nagyon nagy a baj. Hankiss Elemér a szocializmust okolta a közösségek széteséséért. Már 27 éve nincs szocializmus, felnőtt egy nemzedék, hol van az együttműködés, az összefogás, a közösség? Igaza volt annak, aki a rendszerváltozás táján azt mondta: A politikai rendszerváltás 1 év, a gazdasági 10, a mentális legalább 100? Vagy a világunk már visszavonhatatlanul az egyszemélyes csoportokra bomlik, melyekben teret nyer a társas magány?

Itt hozzászólhat!