Teljesen beleszerettem Indiába, hogy már harmadszor kalandoztam tájain? Hét éve, első utamon el/ki akartak rabolni, ijesztő helyzetekbe hoztak, a második nap bármi áron azonnal haza akartam jönni. Indiai sokkhatás. Azután maradtam. Akkor főleg az északi részt jártam be és Nepált, Varanasziban néztem a halottégetést, és akkor már sejtettem: visszajövök. 2015-ben Kalkuttától Keraláig vonatozva (2500 km) végiglátogattam a délkelet-indiai hindu templomvárosokat. Az északival szemben itt egy nagyon barátságos Indiával szembesültem. Idén Közép-India volt a cél. Delhiben kezdtük, mert az első alkalommal kurtán-furcsán szaladtuk csak végig. De a delhi szmog már az első nap kikészített, köptető 80 rúpiáért (320 forint), adják azonnal, mindenki köhög, krákog, köpköd. Delhi élhetetlen. Már profi módon hárítottuk a turistaátverőket, a pályaudvar jegypénztárában pedig meg tudtuk venni az összes vonatjegyet (turista kvótára, mert rendes jegy alig van, 1500 km-es utunkra). Repülés délre, Aurangabadba, ahonnan autóval érhetők el a középkori buddhista-hinduista barlangkolostorok: Ellora, és Ajanta kanyonának hosszú időre eltűnt barlangkolostorai. Innen vonattal a legjelentősebb muszlim városig, Hyderabadig, majd Hoszpetig, ahol India talán legnagyobb középkori, elhagyott hindu városa található: Hampi. Két napig járjuk a városrészekre tagolt romokat: hindu szentélyek, templomok, fürdők, fórumok, sőt még egy híd is – az egész a kambodzsai Angkorra emlékeztet. Innen a vonat lassú tempóban araszolgat a Nyugati-Ghatokon. A 25 kocsis szerelvény kerekei csikorognak a rossz síneken, az első kocsikban a lépcsőn ülő indiai fiúk néha azzal szórakoznak, hogy leugranak és a hátsó kocsikra visszakapaszkodnak. Így érkezünk meg Goába, ahol már hét éve is jártunk, megtaláltuk a tengerparti kis vendéglőt az ismerős tulajdonosokkal (érdekes, mintha kicsit öregedtek volna), a Kingfisher és a vodka 100-100 rúpia, a hal drágább (pedig csak ki kell fogni), de nagyon finom. Az út vége Mumbai, mert az Elefánt-szigeten is vannak hindu-barlangtemplomok, de arra nem számítottunk, hogy a hátizsákból kikandikáló mangószörpre a majmok vicsorogva támadásba lendülnek… Kedden már Budapesten tetanusz és veszettség elleni vakcina (Indiában hal meg évente a legtöbb ember veszettségben)… – India: az élő középkor, vagy egy kollégám találó mondásával: 300 év egyben. Nagyon nehéz megszeretni, de ha megszereted, nehéz tőle elszakadni.

Itt hozzászólhat!

Megosztás