Lehetne nyelvészeti oldalról megközelíteni: a cím, a szerelmesek kedves játéka névmágia: szólíts a neveden, és én is a nevemen szólítalak… Vagy az olasz professzor és az amerikai vendég doktorandusz nyelvi vetélkedése: a kajszi nevének (albicocca, Aprikose) stb.) arab vagy görög/latin voltáról. Bevezetés a nyelvtudományba, mondja a doktorandusz… Vagy a lombardiai családi nyári kastélyban kavargó olasz-francia, a vendégeknek kijáró angol és a felolvasásban megjelenő német beszéd… A normális soknyelvű, sokkultúrájú Európa. – Lehetne a helyszínek oldaláról: patinás ház, békés, szerető családi fészek, kert, barackfák, biciklizés, fürdés egy régi kőmedencében, Alpok, és persze vasútállomás, a fájdalmas búcsúk helyszíne (kinek nem volt ilyen). – Az idő kapcsán: a történet 1983-ban játszódik, még minden lassú, van idő olvasásra, zenélésre, biciklizésre, kirándulásra, beszélgetésre. – A hagyományok kapcsán: görög szobrok, filozófia, költészet, diaképek… És nem szólal meg a mobil. – De leginkább a szerelemről. A 17 éves Elio érzelmeiről, melyek lassan, félénken, kezdetben sután, majd határozottan bomlanak ki; és csodálatosképpen kiteljesednek, viszonzásra találnak; bár fél év múlva karácsonykor, telefonon a szinte tökéletes, okos, vonzó és társasági (amerikai) Olivér megjegyzi, hogy megnősül. Ekkor következik a filmtörténet egyik legszebb búcsújelenete, Elio perceken át mérhetetlen fájdalommal, könnyel nézi a kandalló tüzét, közben lefut a stáblista, a család vacsorára terít, Eliót vacsorázni hívják. Vége. – És szól a film az elfogadásról. A szülők az első perctől sejtik, hogy van valami 17 éves fiuk és az amerikai vendég között, de ennek jelét sem adják. Az anya az első telefonhívásra elmegy a magára maradt fiúért, és autóval hazahozza; otthon a professzor apa végtelenül finoman beavatja egy titokba, hogy vele is megtörtént hasonló, de nem mert lépni, érti a fiát, mert “a szív megkeményedik, a test elöregszik”. A rendezés csodája, hogy nincs explicit szexualitás, csak pontosan ábrázolt, kavargó, fel-feltörő, ellobbanó érzelmek, utalások, és szép, kidolgozott képek, árnyalások, a kibontakozó szerelem, vágy-öröm-fájdalom érzékeny gesztusai. Egy kultúrával, empátiával, érzékenységgel, klasszikus értékekkel, finomsággal mélyen áthatott európai világ, melybe belecsöppen egy nagyon is amerikai… (Szólíts a neveden. Olasz-francia-brazil-amerikai film, 2017. Regény: André Aciman; rendező: Luca Guadagnino.) A főszereplőt, Timothée Chalamet-t Oscarra jelölték. (Művész, febr. 13.)

Itt hozzászólhat!