India a természetesség. Mivel jórészt az utcán élnek, szinte minden a nyilvánosság előtt zajlik. Láttunk többször is hatujjú (két hüvelyujjú) embert, elefántarcú nőt, sokféle testi hibás embert, kilométereket földön csúszással vezeklőt. Az utcán minden lehetséges: kitelepedés, sátor felállítása lakásnak (a mumbai főpályaudvartól 300 méterre az utcán laknak, főznek, mosakodnak; és vidám hellóval intettek felénk), alvás, árusítás, főzés. Szinte mindenhol főznek és esznek. És állandóan söprögetnek, ettől még nagyobb a por. Mindenhol kutyák alszanak, kecskék mekegnek, tehenek és macskák kóricálnak (no meg patkányok és mókusok). Az intimitás a szexualitásban megmaradt: nem látni nyílt csókolózást, ölelgetést, szexet. Viszont sajátos, de az intimitás sok esetben nem jellemzi az anyagcserét: Indiában szokás a közös székelés, jól elbeszélgetnek közben. Minden nagyváros szívében és környékén bódévárosok. A városi lakások többsége egy neonfénnyel van kivilágítva, bútort nem látni, valószínűleg csak aludni térnek oda, meg a monszun idején húzódnak be. A több hónapos monszun miatt a házak kifakultak, penészesek. A városokban rossz a levegő, sokan a házak lapos tetején tartózkodnak: esznek, mosnak, játszanak. Kedvelt gyermekjáték a sárkányozás. Ritka a nagy áruház és élelmiszerbolt, a termékeket a kis boltokból és az utcán veszik meg. Szinte mindenhol egy kis hindu szentély, szent fa, és sok szent ember. Megjelentek modern foglalatosságok: a többsávos autóutak közepén futnak, tornáznak. Sok a szemét. Delhi körül óriási lakótelepek épülnek, nem messze tőlük a téglaégetők ontják a füstöt, Delhiben egy nap után elfog a száraz köhögés. A sok portól kiszárad a nyelv, a torok. A delhi metró korszerű, a reptéri egyenesen futurisztikus. A metróban nagy az ülőhelyvadászat, külön helyek vannak a hölgyeknek, férfiak is leülnek oda, de ha hölgy jön, átadják a helyet. Az idegenek nagyon feltűnőek. Míg a nagyvárosok zsúfoltak, szemetesek, élhetetlenek, a vidéki, különösen a déli India nagyon szép: művelt rizsföldek, zöld ligetek, hegyek, szép tengerpartok. Csennaiban és Mumbaiban nem ajánlatos (tilos) a tengerben fürödni (iszonyatosan szennyezett), a városoktól távol a tengerpartok szépek, barátságosak (pl. Goa).

Első, nagyon kalandos, veszélyes indiai utam annyira kivont az egyéb napi gondokból, hogy elkezdtem egyre jobban figyelni magamat. És ez a figyelem, önértelmezés, átgondolás azóta folytatódott. Ennek folyománya lett az álomkutatásom. Az álom nyelve című könyvemet – a Körbejárt Föld-del együtt – febr. 22-én csütörtökön 17.00 órakor mutatja be Aczél Petra, Temesi Ferenc, Kiss Róbert Richárd és Prokopp Mária az Uránia filmszínház emeleti kávézójában. Én is ott leszek. A programot Pölcz Ádám vezeti.

Itt hozzászólhat!