“Már túljártam életem felén…” (5) Közel áll hozzám, már harmadszor olvasom. Útirajz, regényes életrajz, regény – egyben (19). “Nem tudták, hányadán állnak velem, hogy a jobboldallal tartok-e vagy a ballal, hogy államfönntartó polgár vagyok-e vagy veszedelmes fölforgató” (14). Akár egy antropológus is mondhatná, de Terentiustól van: Homo sum, humani nihil me alienum puto (51). “Milyen szép a mi magyar nyelvünk” (116). Unalmas és vizenyős szamárság, melyet általában tudománynak neveznek, az elméleteknek a kotyvaléka, melyet általában politikának neveznek (170). “Az irodalmat is a szervezkedés öli meg” (175). “Tudta, hogy minden dolog reménytelenül viszonylagos, s mérésére nincs biztos eszköz” (176). “Tudtam, hogy az emberek ösztönösen gyűlölik az embereket és sokkal hamarabb megbocsátanak egy zsáknak, mint egy embernek” (234). “A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk” (234). Visszhangzik ez a sor Ottliknál… (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél. Szépirodalmi, Bp., é. n. 244 old. Olcsó Könyvtár.)

Itt hozzászólhat!