Óriási meglepetés számomra Thass-Thienemann Tivadar (1890–1985) 1973-ban írt munkájának magyar fordítása (Simoncsics Péter remek munkája), melynek angol címe se szerencsés, magyarul így hangzik: A nyelv interpretációja. A nyelv szimbolikus jelentése. Jobbnak látnám ezt: A nyelv pszichológiai vizsgálata. A könyv azt példázza, hogy nagyon sok ma újnak gondolt irányzat egyáltalán nem a semmiből jön. Gombocz Zoltán barátja, jóban volt Teleki Pállal, Klebelsberg Kunóval, 58 évesen emigrált Amerikába, s ekkor teljesedett ki – nálunk szinte reflektálatlan – munkája. Alaposan szeretnék írni róla, bevezetőnek legyen elég ennyi: “az ember alapvetően kétnyelvű: az egyik tudatos Énjének kimunkált nyelve, a másik egy elfelejtett nyelv, egy elfojtott nyelv, amely az Ősizéből csordul ki”. Milyen érdekes, hogy Thienemannt csak most olvasom, ezt pedig legalább egy évtizede mondom, tanítom… Az meg egyenesen bosszant, hogy a könyv már megvolt, bele is néztem, de elkerülte figyelmemet az álomról írt sok párhuzamos gondolata, s ezeket nem használtam fel az álomkönyvemben. (A nyelv interpretációja. I. A nyelv szimbolikus jelentése. Tinta, Bp., 2016. 358 oldal)

Itt hozzászólhat!