A cím megfogott. Mert valamiféle megbékélésre utal. Ami egyébként ritka. Talán valami lemondás, ha nincs más, akkor te is jó vagy…? A zuglói „szerelem” (az alkalmi lánnyal) talán ilyen, de hiteltelen. A telepi, rejtett szerelem talán ilyen, és hiteles. Ez lenne akkor a szerelem? „Nem csak a múltnak kéne elférnie mellettem… ő mellettem is elfér.” (308) Talán az a szerelem a telepen, a szamárvasút mellett, félig titokban, és örökké tartóan: „a türelem és a kedv meghozza a szeretetet, és egy kicsit a szerelmet is”. (43) Tudom, van ilyen: „egy széttört ifjúságon át kerülgették egymást… egy egész életet áldoztak a másiknak” (117), tegyük hozzá, hogy sok esetben beteljesületlenül, de itt talán megvalósulva. A szerelem kisugárzódik: „Érezte a levegő vibrálásából, hogy a fia szerelme itt van.” (74) A telep és Zugló (igazolhatom, pontosak a helyszínrajzok), a két összekapcsolódó történet és történelmi háttér, egy félig-meddig titokzatos és rejtett világ felvillantása remek és fordulatos olvasmányt jelentenek. – Valamiért kedvelik mostanában az írók a nyelvtant: „alany, állítmány, Juszi mama meghalt” (197), „köröztünk ugyanazokon a mondatokon” (198). Felidéződik bennem a katonaságom: „a kapkodós baszás szó nélkül kijár” (210), „vízköves a hátad” (231). Érdekes, hogy a kubikus mindig ebben a formában szerepel. Létező változat, de én a kubikost használom. (Magvető, Bp., 2017. 319 old.)
Itt hozzászólhat!
