Amikor – őszintén és magamat sem értve – elmondom, hogy álomkutatásaim első indiai utazásom alkalmával indultak; sokatmondóan bólogatnak – igen, India a totális spiritualizmus. De én nem tudom, mert még mindig nem értem Indiát. Konfucius: Nem baj, hogy az emberek nem ismernek engem; a baj az, ha én nem ismerem az embereket, Aki még az életet sem ismeri, hogyan ismerhetné meg a halált? – Tehát, én nem tudom. Azt tudom, hogy a hinduk ezer éve szinte változatlanul ezer arcú isteneknek hódolnak, hogy minden száz lépésben van egy szent hely, meg egy szent ember (szádhu), hogy a Siva-lingam és minden erotikusnak, netán obszcénnek gondolt jelenség nagyon mély tartalmat hordoz, amelyet egyszerű szavainkkal, leírásainkkal visszaadni nem tudunk, s azt láttam, hogy Indiában nagyon élő a középkor, vagy másként: India háromszáz év egyben. Persze haladnak ők is korral, indiaiak a világ legjobb informatikusai, de a hindu templomvárosokban minden gesztus ezeréves.
