Becsüljük meg őket!

Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy nem profi a pincér, az eladó, a taxis, az ápolónő, a pénztáros, a postás, a buszvezető, az ellenőr, a szerelő. Már egy ideje szokjuk, de most még türelmesebbnek kell lenni. Főleg a fiatalokkal szemben. Egy részük talán nem mintacsaládból és nem gyakorlóiskolából jön. Nem mentek külföldre, itt próbálnak meg helytállni. Mivel lassan alig van munkaerő, mindenki talál munkát. Aki a jogos vagy jogtalan mérgét rajtuk vezeti le – különösen a bolti eladók, buszvezetők, kalauzok stb. vannak ennek kitéve -, rosszat tesz, mert lehet, hogy másnap ők is fölmondanak, s nem jön helyükre más. S akkor még hosszabbak lesznek a sorok a pultoknál, és nem fog jönni minden busz. – Nemrég a repülőtéren három sorban lehetett „csekkolni”. A mi sorunk volt a leglassúbb, tíz embert csaknem egy órán keresztül sikerült befogadnia az alkalmazottnak. Mérges voltam. Amikor odaértünk, még jobban felment bennem a pumpa. Az útlevelemben egy percig kereste a hölgy a vízumot. Nem találta. Megkérdezte, van magának „ilyen beragasztott izéje”? (Az indiai vízumra gondolt.) Nyeltem, és tovább nem idegeskedtem. Ez van, és még jó, ha csak ez lesz.