A vasútnéprajzért, vasútkönyveimért ajándékot kaptam a MÁV-tól: Vezetőálláson tartózkodási engedélyt. S ma reggel 5.08-kor Kaposvárról elindultunk Magyarország legromantikusabb vasútvonalán Siófokra.

A 100 km-t két “vasútkereszttel” (szembejövő vonat bevárása) percnyi pontossággal 8.55-kor teljesítettük, holott volt lassújel, “önkormányzati negyvenes” (az önkormányzat által elrendelt sebességkorlátozás), őz, sas, róka, nyúl, rengeteg szárítkozó fácán (egy sajnos nekünk jött, koppant). A BZ motorkocsik itt kezdték pályafutásukat, azóta minden alkatrészük kicserélve, de mennek. “A pálya olyan, hogy felrázás elleni gyógyszert nem kell bevenni” mondta a mozdonyvezető. Karád után “elhagyjuk a civilizációt”, ami csak Tab után jön vissza. Elment a GPS, vonatunk eltűnhetett a nagy online-térképről, de mi helyt álltunk, és Tabon az állomásfőnök kávéval várt. (Bizony, ezen a vonalon kezdődött el 1968-ban Nagyberényben Erdélyi Zsuzsanna archaikus népi ima-gyűjtése, és ugyaninnen indult 1983-ban a DUE.)

Siófokról a felújított dél-balatoni pályán vonatoztunk Fonyódra, onnan az ugyancsak felújított kaposvári vonalon egy másik BZ-vel tértünk vissza 12.55-kor pontosan arra a vágányra (B1), ahol hajnalban kezdtünk. Körbejártuk Somogyot. Somogyország ma is ország: hat órát vonatoztunk, és még mindig csak Somogy egy részét jártuk be. (Moldova György vasútszociográfiája annyira megfogott, hogy 1978-ban jelentkeztem mozdonyvezetőnek. Azután fölvettek az ELTE-re.)

Itt hozzászólhat!