Az egymás

Régóta figyelem a költészetét. Kedvelem a verseit. Egyszer a rádióban, karácsonyi Tetten ért szavakban felolvastuk egy szép, érzelmes írását. A munkatársam szeme megtelt könnyel. S akkor megéreztem, hogy nagyon sok hallgatónk szívét is megérinti. Egy ideje levelezünk. Még sohasem találkoztunk. Levélbarátságnak nevezik az effélét. Nem írom ide a nevét, nem vagyok felhatalmazva, de idézek tegnapi leveléből. „Azt hiszem, értelek: ha belegondolok, kikkel kerültem — legalább csak levelezésnyi — kapcsolatba az elmúlt években-évtizedekben… Esterházytól Gergely Ágnesen át Vasadi Péterig… Nagy művészekben volt megtiszteltetésem ráismerhetni a nagy szívre. Sokaktól kaptam sokat. Borzongató öröm. Szövegek hagyományozzák, de személyek éltetik a szellemet. És legfőképpen: kapcsolatok. Egymás szólongatása. — Richard Rohr teológiai munkáit olvastam mostanában sokat; szerinte a kegyelem is: kapcsolat. Viszonyokban, viszonylatokban létrejövő csoda. Nem én, nem te, nem ő, hanem az egymás.”