“Elmondom, mi van. Nincsen jegyem. Illetve van jegyem. Füzesabonyból. Aszódra akartam menni a két lányomhoz, az intézetbe. Rossz vonatra szálltam.  Igen, Debrecenben. Van jegyem. Most Pestre mennék, anyámhoz, a 9. kerületbe. Megveszem a helyjegyet, van nálam 180 forint. Már négy órája utazom. Igazolványom is van. Ne hívja a rendőröket. Mit csináljak Szolnokon, ha leszállít? Pestre akarok menni. A kislányaimhoz akartam menni Aszódra. Hány kilométer Szolnokról Pest? És Zugló? Meghúzom a vészféket. Ne hívja a rendőröket. Van nálam pénz, 180 forint. Jegyem is van, de nem erre a vonatra. Mezőkövesdről Miskolc 45 perc. Szolnokon le kell szállni? Hány perc oda Pest? Anyámhoz megyek Pestre, ad majd pénzt. Gyalog nem fogok menni. Elnézést, hogy ennyit kérdezek. Viszont látásra.” (Latorca IC, ma) – A kalauz hölgy nem büntetett, azt mondta, három gyereke van, de le kell szállítania.

Itt hozzászólhat!