Gyulai pálinkafesztivál

Húsz év a magyar pálinkakultúrában nem nagy idő. És mégis rendkívüli. 1998-ban jelent meg a pálinkamonográfiám. Utána elkezdődött a magyar pálinka reneszánsza. Ma a Gyulai pálinkafesztiválon, a magyar pálinka legnagyobb ünnepén szakmai konferencián összegeztük a húsz év történéseit, a mai feladatokat. Jó érzés tudni, hogy a társadalomtudomány (sőt a filológia) ennyire gazdasági kérdés is lehet. A mai nap gondolataiból:

• szükség van az önmagunk által kreált hungaropesszimizmussal szemben örömöt adó hagyományokra
• Dosis sola, facit venenum.
• Sokat segítettek és segítenek a pálinkakultúrában a pálinkához kapcsolódó intézmények, oktatási szervezetek, vállalkozások.
• A tisztes pálinkások mellett megjelentek a pálinkapiócás és hiénák: piénák.
• Cipőkanálnyi („gazdaságos”) pálinka: éppen csak belegyömöszölhető az ára a cipőbe…
• Három éve nem nő, hanem csökken az export.
• A belföldi piacon a sokféleséget, a variabilitást kell hangsúlyozni, a külföldi piacon egyetlen jóízű pálinkát kell kínálni. Összefogás, nemzeti program szükséges.
• Dörömbölnek az ajtón a határon túli magyar pálinkások. Meg kell velük értetni, hogy részesei a magyar pálinkakultúrának, de a törvényt be kell tartani, amit készítenek, az nem pálinka, hanem párlat.
• A pálinkakultúra végeredményben politikai kérdés

A 44-es út, Kecskemét és Békéscsaba (Gyula) között elég szörnyűséges, de már mindenhol látni az autópálya-építkezést.