Néhány órája megelevenedett A mi kis falunk. Teca kocsmája. Frissen sültek. Mivel más lehetőség nem volt, betértünk. A kocsma orrához támasztva néhány asztal, ahol lecsúszott egzisztenciák támaszkodtak a viaszosvászonra. Körülöttük biciklik, kutyák. Bent terítő nélküli asztalok. Lehet vacsorázni? Lehet, itt az étlap. Kézzel írva. Grilltál 1300 Ft. Csípősen vagy kaprosan kérik? Egyetlen szabad asztal, legyek garmadája. A másik asztalnál ült felnyírthajú Gyuri, mélyen mobiljába temetkezve, szerelmesen nézett rá a falu legszebb lánya, de Gyurit ez nem érdekelte. Bejött két kamasz, hamburgerért. Amíg készült, mobiljukat simogatták. Két közmunkás sört kért. Mi is. A csapolt sör (500 Ft) ihatatlan volt. Bejött egy rosszarcú, rávágott Gyuri kopasz nyakára. Később úgy tűnt, hogy ő vagy a tulaj, vagy a szakács. Műanyag tányéron érkezett a grilltál. Minden megvolt, és mégis ehetetlen. Ha erre tévedne a Nébih, valószínűleg már száz méterről bezáratná az egészet. Ez egy idegenforgalmi szempontból virágzó település. Reggelizni lehet? Lehet. Rántotta? Itt az étlap. Van grilltál, hamburger. Rántotta? Itt az étlap. Nincs rajta rántotta. Másnap reggel magunk készítettük a rántottát, közben jött a szemetes, két ember gurigatta a kukákat, az egyik Gyuri volt.

Itt hozzászólhat!