Bátyám sokat barangolt egyedül a Pilisben, borzongva hallgattam, hogy megközelítette a tiltott zónát, a Pilis-tetőt is. A rendszerváltozás után azután megnyílt az erdő: szabaddá váltak az óriási betonsilók, rakétatárolók, vasajtós földalatti járatok: ahonnan talán védeni akarták egykor Budapestet és a szocialista tábort. Évek óta feljárunk a Pilis legmagasabb pontjára (757 m), van egy sajátos körtúránk: Pilisszentkeresztről a ciszterci apátság romjai, forrása mellett (itt temették el a Bánk bán által meggyilkolt Gertrudis királynét), a vadregényes Vaskapu-szurdokon keresztül kapaszkodunk fel a Pilis-tetőre. Az egykori geodéziai betontoronyt fa kilátóval vonták körbe, ez lett a Boldog Özséb-kilátó. Minden szintjén a pilisi pálosokra való emlékezéssel. A „pilisi népi szakralitás” újabb és újabb emlékei születnek: a Vaskapu-völgy bejáratánál „képes fa”, a ciszterci klastrom szentképekkel körülrakott forrása, egyszerű fakereszt a Pilis-tetőn… (Háromórás túra Pilisszentkereszttől Pilisszentkeresztig.)
