Zentán fényben úszik a városháza, újul a gimnázium, barátságos hangulatot áraszt a zöld főtér, gyerekek játszanak a szökőkútnál. Kiülünk egy-két sörre (igen, Jelen-sörre), a pincér fiú rendkívüli kedvességgel mondja: Péntek este van, igyanak még, mert nem lesz fizetésem. Zenta a Tiszára hajlik (van, akinek a Tisza éjszaka a legszebb), régi és új házak néznek a csodás partra, ahol a zentai csata emlékműve is található. Royal szálloda, némi millenniumi bájjal, finom vacsorával és reggelivel. Magyar nyelvű újság szerkesztősége, Bolyai-kollégium, művelődési ház: a sajtónyelvről tanácskoztunk (Wacha Imre is járt már itt). Bár Adára menvén átutaztam többször Zentán, most ott tölthettem két napot a Vajdasági Magyar Újságírók Szövetsége felkérésére. Örülök, hogy ők is jóban vannak a Magyar Újságírók Romániai Egyesületével (MÚRE), mert tapasztalom, hogy fontosnak tartják az igényes média- és sajtónyelvet. Zenta: vajon nevében a szem vagy a szent szavunk rejlik?

A zentai csata emlékműve, ahol találkozott a szerb és magyar elnök.

Itt hozzászólhat!