Előadásaim 8.15-kor kezdődnek, hallgatóim szerint “hajnalban”, olykor beleszövök a szövegembe történeteket, s legtöbbször úgy kezdem: “Ez a 7-es buszon történt…” Részben igaz, részben nem, de szeretek egy kicsit varázsolni. Tetszik, hogy a 7-es történeteimet osztogatják, folklórrá válnak. Tény, hogy BMV-vel járok (busszal, metróval, villamossal), meg vagyok elégedve a budapesti tömegközlekedéssel (tudom, hogy most ellenségeim száma növekszik). A világ sok nagyvárosát bejártam, van összehasonlítási alapom: ilyen jól szervezett tömegközlekedés sehol sincs. Azt is tudom, hogy ez jórészt a 2010-2014-es időszaknak köszönhető, többet most nem mondanék erről (bár tudnék). Azt mondtam egyszer egy városvezetőnek, hogy a közönség egy része nem érdemli meg ezt ezt a szolgáltatást (ismét növekszik ellenségeim száma). Jót tenne a közösségnek, ha mindenki a közösségi közlekedést használná. Jobban ismernénk egymást, jobban látnánk, hogy hol, mit kellene tenni, s hogy mekkora  a feladat. – Ma a 7-esen (egyébként a 8E-n) beragadt a BKK hangosbeszélője, és egy bájos gyermek elmondott egy gyermeknapi versikét. Arra emlékszem, hogy a retró rím arra futott ki, hogy: metró. Földerültünk. – Szinte csodálom, hogy egy bunkósodó világban egy tömegközlekedési rendszert még ennyire lehet működtetni. (Tudom, hogy most ismét megnöveltem ellenségeim számát.) Látni és értékelni kell a jót.

Itt hozzászólhat!