Sokszor hallom: Trianont fel kell dolgozni. Talán azt jelenti: magunkba kell nézni. Vagy azt: meg kell békülni vele. Esetleg: el kell felejteni, előre kell nézni. A “feldolgozás” pszichológiai folyamatát kellene megértenem. Ha meghal valaki, akit szerettünk, annak távozása nagy fájdalommal tölt el, s a fájdalom valóban évről évre csökken, ha nem is múlik el. Ha így nézzük, akkor Trianon fájdalmának már el kellene halványulnia. És sokakban el is halványult. Vagy sohasem volt. Elmondtam én ezt egy bús kocsmában Kolozsváron, keresve a választ. Megkaptam. Persze, hogy csökken a fájdalom, ha távolodunk egy tragikus esettől, mondjuk egy gyilkosságtól. De gondold meg, ha a gyilkos folyamatosan ott van veled szemben, rád néz és nevet, akkor hogyan csökken?

Itt hozzászólhat!