Meghalt Csete Ildikó Magyar Örökség-díjas textilművész (1940–2018), a magyar nyelvemlékek „textilbe álmodója”. 2005-ben ismerkedtünk meg. Megkért, hogy nyissam meg A Pannon-tengeri töredékek című kiállítását Patakon. A férjével, Csete György építésszel utaztunk vonaton. Kávéztunk, beszélgettünk. Akkor ismertem meg az ő építőművészi munkásságát is közelebbről. 2011-ben már kettejük kiállítását nyitottam meg Orosházán. Nyilván azért kértek meg, mert van valami közöm a nyelvemlékekhez, amelyeket Csete Ildikó lelkesen tanulmányozott, és “textilbe álmodott”. Csete György pedig a szerves építészetet kapcsolta össze a magyar nyelv ősi szavaival. Emlékszem, hogy a hajlék szóból bontotta ki épületeit. Csete Ildikó A Magyar Nyelv Múzeumának adományozta a Tihanyi alapítólevél ihlette textiljét: elhelyezte rajta az alapítólevél helyneveit (köztük néhány vitatottat). Egy helyen azt írják róla: “Kézzel készített munkáit a természetközeliség, a népművészet kincsestára és a magyarság szolgálatának igénye jellemezte. Kiemelkedő munkái közé tartozik a rovásírásos Szent István intelmei falikárpit-sorozat, az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark kápolnáját díszítő zászlói, a Petőfit, Széchenyit, Kossuthot, Klebelsberget és mások arcát, gondolatait megjelenítő képei, vadludas, búzás, kapros, írásos, tulipános textilkompozíciói, az Ómagyar Mária-siralom szövegét, valamint a Halotti Beszédet megidéző vásznai, miseruhái és oltárterítői.” Csete Ildikó azok közé tartozott, aki mindig tegezett. Én csak félve tegeztem vissza, és néha nem, de őt ez nem zavarta.  – Nagy szeretettel emlékezem rájuk. Róluk szóló írásaim: A Pannon-tengeri töredékek: http://www.napkut.hu/naput_2005/2005_05/065.htm; Csete Ildikó és Csete György orosházi kiállításáról. Bárka, 2012/4. 95-97.

Itt hozzászólhat!