Néhány éve egy határon túli (magyar költségvetésből fenntartott) egyetemen történt. Az egyetem rektora büszkén mutatta meg a gyönyörű épületet, kertet, s arról beszélt, hogy itt családias és közösségi egyetemi élet folyik, a tanárok órák után is foglalkoznak a hallgatókkal, teljes értékű a képzés. Irigyeltem őket, mi Pesten más életmódra vagyunk beállítva. Repülővel jöttem haza, a repülőn mellém ült az egyetem egyik professzora. Magától mesélt. Németországban él, ott van főállásban egy egyetemen, háromhetente repülővel jön két napra erre az egyetemre, egyben leadja az óráit, és máris megy vissza. Családias, közösségi egyetemi élet, órák után is foglalkoznak a hallgatókkal… (S még nálunk volt probléma az “intercity-professzorokkal”. Ezt az “intézményt” úgy tíz éve megszüntették: egy egyetemi tanár csak egy egyetemen akkreditálhat képzést, viszont ha valaki nem egyetemen van főállásban, hanem pl. a nagyszámú akadémiai kutatóintézetben, vagy netalántán képviselő, akkor nyugodtan lehet második főállásban egyetemi oktató. Ha belegondolunk, ez a következőt jelenti: az egyetemi állás teljes állás, amellett más munka nem végezhető. A képviselői és a tudományos kutatói állás viszont nem teljes állás, amellett teljes egyetemi állás ellátható. Az egyetemi oktató, aki arra szerződött, hogy tanítson, pontosan fele annyit ér, mint egy tudományos kutató.)

Itt hozzászólhat!