“Ez lesz a veszted, mind a kettőnk veszte, / E csillagos mély, forró május este. / Mert ahogy ott csendben álltunk, / Lassan összeért a vállunk…” (Karády) – “hiába táncol éjszakán át / hiába van babája száz / tudom, hogy gyötröm minden álmát / vidám szívét emészti láz” – “hiába menekülsz, hiába futsz / a sorsod elől futni úgy se tudsz / mert sorsunk nekünk a végzetünk / és egymásért szenvedünk…” – “Legyek akár áldott, akár megátkozott / az ímélcímem mától megváltozott” (Kiss Judit Ágnes)

Itt hozzászólhat!