“legénykedő ember volt… szegényesen kezdte az életet, de életrevaló esze volt… Felettébb szeretett jól élni… Mindenben szerencséje volt, az élet kedvezett neki… kitatarozott úr… kissé hűvös és rátartó… Nem aludt azon éjjel. Kik lehetnek? És miért jöttek? … Leszidta magát e gyerekes álmodozásért… Reá gondolt állandóan… Az nem a maga részére virágzik… Tán szerelmes lettél? … Bár régebben ismertem volna… sokat sírtam… Maga szeret, ugye, egy kicsit? … Már késő… A kalapját lassan vitte odább a csendes Maros.” (Petelei István)

Itt hozzászólhat!