Év elején a rádió végleg Óbudára költözött, így taxival vagyok kénytelen közlekedni. Ha nem veszem elő időben a gyakorolandó szöveget, meg hát joviális típus vagyok, akkor következik a beszélgetés. – Operabarát vagyok, igazságtalan, hogy a nyugdíjasokkal fizettetjük meg az én operajegyemet (mondja a taxis). – De ha nem lenne támogatás az operajegyen, akkor Ön nem járna operába, mert 30-40 ezer forintot aligha fizetne ki. – De akkor is igazságtalan, hogy a nyugdíjasokkal fizettetik meg, akik nem járnak operába. – Egyrészt azért vannak, akik járnak, másrészt a társadalom úgy működik, hogy mindenki bedob valamit a közösbe, és abból újraelosztással finanszíroznak szolgáltatásokat. – No de miért az operát, ami keveseknek szól. – Azért, mert hiszünk abban, hogy a művészet jobbá teszi az embereket. – És miért kell az Operát és a Műpát kiemelten támogatni, amikor száz színház van Budapesten. – Talán azért, mert ez a két intézmény egyfajta reklámja az országnak. – Mégis igazságtalan ez a nyugdíjasokkal szemben. – Nézze, kívánom, hogy soha ne vegyen igénybe orvosi ellátást, azt is a társadalom dobja össze. Az is fizet, aki soha nem volt és lesz beteg. – Az orvosi ellátás az más, de az operát miért kell a nyugdíjasoknak fizetni? – Talán azért, mert a nyugdíjasnak is lehet gyereke, unokája, és az is kapjon lehetőséget arra, hogy elmehessen az operába. – Én semmiféle kedvezménynek nem vagyok a híve. A feleségem pedagógus, van igazolványa, ingyen megy múzeumba. Bár ez nekünk jó, de ezzel sem értek egyet. – Nézze, én is tanár vagyok, bár egyetemi, nekünk nincs pedagógus igazolványunk, mi fizetünk a múzeumokban. Én például minden évben többször elviszem a hallgatóimat múzeumokba, s ilyenkor mindig fizetek. Pedig oktatási céllal viszem őket. Nagyon egyetértek azzal, hogy egy pedagógus, aki nemcsak a maga művelődésére, szórakozására jár múzeumba, kapjon kedvezményt. – Én akkor sem vagyok híve semmilyen kedvezménynek. – Alapesetben én sem, a közgazdászok szerint minden kedvezménynek van rossz hatása. Mi ketten ugye nem vagyunk hajléktalanok. Azzal ugye egyetért, hogy a hajléktalanoknak a társadalom összedob különféle támogatásokat. – Azzal igen, de tegyük hozzá, hogy sokszor a társadalom a bűnös, hogy vannak hajléktalanok… — Ekkor szerencsére megérkeztünk a Kunigunda utcába.

Itt hozzászólhat!