Általános iskolai magyartanárnőm rendkívül kifinomult, érzékeny asszony volt. Jól fogalmaztam, verseket írtam, szavaltam, engem nagyon értékelt. Talán nyolcadikban egy tanulmányi kísérlettel bízták meg, ennek kapcsán belvárosi lakásába meghívott egy válogatott diáktársaságot. Én is ott voltam. Szó volt a kísérleti tantárgyról, de nekem annyi maradt meg, hogy közben szendvicsekkel kínált bennünket, s felhívta a figyelmet a “szárazkolbászra”. Én 14 évesen nem tudtam, hogy mi az. De nagyon ízlett. S valószínűleg az illendőnél többet ettem belőle. Valószínűleg 14 éve vártam erre a pillanatra. Ettől a tanárnőtől hallottam először az aukció és a biennálé szót is, ma is ő jut eszembe róluk, pedig sem aukcióra, sem biennáléra nem járok.

Itt hozzászólhat!