Azt hiszem, a Kodály-módszer engem elkerült. A szolmizálást nevetségesnek tartottuk. Az ének-zene órák olykor zenehallgatással, olykor rendetlenkedéssel teltek el. De azért fel-felrémlenek bennem magyar népdalok, ezeket mégiscsak ott tanultam meg. Középiskolás táborokban a reggel mozgalmi dalokkal (polbeat) indult. Szerettünk énekelni. Amikor én kezdtem táborokat szervezni, szorgalmaztam, hogy minden nap énekeljünk. De azután leszavaztak. – Néhány hete Békés-Tarhoson jártam, megérintett a hely szelleme. Azóta újraolvastam Gulyás György életrajzi könyvét (Bűneim… bűneim?, Békés 1988), most pedig Gyarmath Olga Gulyás György iskolalapító, igazgató, karnagy emlékének állított könyvét. Nagy tisztelője volt Gulyásnak: „Minden magyar álmodozó”. Kodály írta. Keresem a megvalósult és a be nem teljesült álmokat Gulyás György életében: „mennyire szívügyem volt”. Hiszem, hogy meghatározott feladattal születtünk erre a világra, és hogy a nagy út végén el kell számolnunk a teljesített és meg nem valósított feladatokról. (…) Amikor Gulyás György (…) megismerte Kodály, Bárdos, Kerényi énekkari műveit, a zenei nevelés olyan útra talált rá, amely Tarhoshoz vezetett. Úgy élt, és annyi mindent csinált ez az ember, mintha ezer élete lett volna. Szeretett énekelni. Éneklő gyerekek között érezte igazán jól magát. Ragyogott a szeme az örömtől! „Amíg énekelünk, boldogabbak vagyunk – mondta -, vagy éppen rádöbbenünk, hogy örömünkben, bánatunkban, tenni akarásunknak nagyszerű kifejezője az éneklés, a zene.”
Voltak, akik még életében „elfelejtették”. Ki tájékozatlanságból, ki közömbösségből, ki irigységből. (…) fájdalmas arra gondolni, hogy nem egészen az lett, aki szeretett volna, és az iskolája sem lehetett egészen olyan, mint amilyennek megálmodta az Emlékiratban. (…) Az emlékiratnak a kulcsszava: zenei anyanyelv. Kodálytól tanulta az énekkel nevelés programját. „Ez az iskola azt akarja adni, ami a mienk. Ami a gyermeknek sajátja, s amit csak gyermekkorban lehet megtenni annak, aki anyanyelvet akar teremteni” (Gyarmath Olga: „Tudsz-e Tarhosért lelkesedéssel dolgozni?” Békés, 2001.)

Itt hozzászólhat!