Átlépett a korláton Henrik – Tudni akart – Egy időtől fogva Sárika igen röviden bánt vele – a férfiú a Sárika rokona volt, valami unokabátyja, vagy ilyesféle valami, ami mostanában vált ki a homályból – a férfiú óvatosan lehajolt egészen a Sárika szájacskájáig – Mit is látott? Mit? Meg se csókolták egymást. Nem, csak akarták. Dehogy – Csak a bűn rejtőzködik – Tán les rám? Reám? Hát ki vagyok én itt? Tömlöc ez, ahol maga a porkoláb? – most nem tudok embert látni. Senkit e világon – De ha egy csöppet szeret, menjen el. A barátaié legyen ma – Majdnem a Henrik lábánál hevert egy embergombolyag, amelyet kidobtak – jó itt a sárban… a sárban… vagy a sírban… – Henrik lerongyosodva látta magát, amint kihányják őt is a pálinkás bódéból – A Henrik gyilkoló kedve elmúlt. – Ott a szépséges asszony és minden – Itt az elhagyatottság, a piszok, a nyomorúság… semmi – Lopva felállott, nehogy meghallja valaki a talpa kopogását. Tán fölébredne a férfibüszkesége, ha nagyon kopogna… (Petelei István)

Itt hozzászólhat!