Perverz, beteg világ, amikor az ima, az imádkozás a terrorizmus jelképévé válik. Van ennél lejjebb? “Imádkozni kezdett egy muszlim utas a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, mire hátizsákját átvizsgálták, a többi utast pedig kiterelték…” Nem keresek felelősöket, mert akkor nagyon messze kellene kezdeni, valahol az ókorban, a Közel-Keleten. Csak a jelenség: egy imádkozó ember terrorfenyegetettséget jelez. Micsoda tragédia ez az emberiségre nézve, hogy legbensőbb, legnemesebb, leginkább spirituális, tehát emberi lényünk leglényegét jelentő kommunikációnkat össze lehet keverni a legaljasabb jelenséggel. – Sok muszlim országban jártam, mindennapos a néma, esetleg szájmozgással kísért imádkozás. Legutóbb a 8E buszon középen állt egy arab fiatalember, ő is végig mormolta az imát. És én is rosszul éreztem magam. Zuglóban muszlim kulturális központ alakult, naponta ott sétálunk, barátságosak a cicák, merthogy a muszlimok szeretik a cicákat. A környék véleménye persze megoszlik a jelenségről. A házzal egyébként én is szemeztem, éveken át árulták, s forgott bennem a gondolat, hogy megvegyem – s ne a mostanit újítsam fel. De nem vettem meg, inkább belementem egy kétéves száműzetésbe, ami egy felújítással jár. Így lett muszlim-ház Zuglóban. És így költözik be a félelem a mindennapokba, amely, mint tudjuk, megeszi a lelket.

Itt hozzászólhat!