“Megálltam melletted a rohanó világban”.  Harmadik alkalommal rendezett szabadegyetemünk Berettyóújfaluban. (Partiumi szabadegyetem, 2018. július 23—27.) A szülőföld szálai: kulturális és nyelvi topográfia. 40 regisztrált résztvevő: nagyváradi, egri és budapesti egyetemi hallgatók, előadók Kolozsvárról, Nagyváradról, Debrecenből, Újkígyósról, Érmellékről. Szakmai kirándulás az Érmelléken (Érsemjén, Gálospetri, Ottomány, Szalacs) és Bárándon (koszorúzás Balassa Iván néprajztudós sírjánál). Kiindulópont a „szerelmes földrajz”, a kifejezés Szabó Zoltán kapcsán műfajjá vált. Ugyanakkor és ugyanazon szellemi hatás alatt született, mint Hamvas Béla „öt géniusza”. (Balázs Géz) – A lélek térképe (Pomogáts Béla – Bácsi, messze van még Kovácsi? – Menjen az úr szaporán, még ma oda is ér korán! (A. Molnár Ferenc)

Egy eltűnt mocsár nyomában (Hevesi Zoltán – Érmellék, egy homogén vallású és nemzetiségű hely egy évszázad alatt 7—8 vallás/etnikum szerint kombinált területté változott. (Szilágyi Ferenc) – A profán idő (kronosz) elfelejttette velünk a szent időt (kairosz). (Harangozó Imre) – Az idő mellett a tér is struktúraképző. A „tér korába” léptünk. (János Szabolcs) – Nagyváradon semmi nem úgy történt, mint máshol. (Lakatos Attila)  – A névteremtő képesség nem pusztán a hasznosság miatt van, hanem azért, mert jó! (Bárth János)

Csengő örökségünk: Kossuth székébe sem ülünk bele, ilyen értékes csengőt nem akasztunk az állat nyakába. (Báránd) – Zsúfolt, sokszor értelmezhetetlen, „augmentált” szemiotikai táj vesz bennünket körül. (Balázs Géza). A legkellemesebb pillanatok: esti beszélgetés az Angéla panzióban, kenyérlángos Bárándon, és szabad a fürdés a szabadegyetemen (fürdő). “Vártam arra, hogy végre meghallgasson valaki, valaki, aki te vagy és más senki”.

Itt hozzászólhat!