Zoomorfizmus az állatalakúság, például isten megtestesítése állat alakjában, állatalakban való megjelenés, állattá változás. Zoomorfizmus az emberi módra viselkedő, például beszélő állat – az emberiség minden népének örök műfajai (fabula, állatregény, gondoljunk csak Fekete Istvánra). Zoomorfizmus az állatalakban beszélő találós kérdés: Fekete madárka vagyok, Fekete ruhába járok. Nincsen az a szent hely, Ahun én nem járok. Nincsen az a szűz lány, Kivel én nem hálok… Mi az? (bolha). Zoomorfizmus minden állat–ember átmenet. Ide tartoznak az ember állatősei, a keveréklények (torz lények); állatok utánzása (ember módra viselkedő állat, állatutánzó tánc; sőt: állathangutánzás); állat-ember szexualitás (szodomizmus, bestialitás); az állat-ember rokonságok (hosszabb-rövidebb ideig állatalakban élő ember; állatvőlegény, állatmenyasszony; állatsógorok a magyar mesékben is), ennek végső állomása: átmenet ember-állat között (lélekvándorlás). Erről szól most íródó tanulmányom. Ihletője Tamási Áron Jégtörő Mátyása volt, de talán ezt is megérintette egy indiai hatás: Ganésa, Siva elefántfejű fia (a háztulajdon őrzője, a vállalkozások sikerre vivője), Hanumán a majomhős, aki Ráma megmentése érdekében egyetlen ugrással Srí Lanka fővárosában terem…

Hanumán, India, 2018.

Itt hozzászólhat!