Szeretem a régies, népies szavakat. Közönség előtt jó hangosan mondom a telefonba: És hozzátok magatokkal a kuffert! A társaságban elfehéredik valaki, és azt mondja, ezzel jól megsértettem, mert a kuffer azt jelenti: fenék, vagy kevésbé választékosan: segg. Már én is zavarba jövök. Így szoktam mondani, régiesen, kuffer, ahogy azt is mondom, hogy sezlony, meg villanyos… Azt ismerem a szlengből, hogy “nagy kufferbe lehet pakolni”, de a kuffer nekem akkor is koffer, azaz bőrönd. Megnézem a szótárt. Az első jelentés ott is: bőrönd. Ám a második: nagy női far, fenék… Hány embernek is mondhattam eddig: hozd a kuffert… Jól beégtem. – A brüggöl szót is bátran használtam, TM-től hallottam, szerintünk azt jelenti: fürdik, vagy inkább ücsörög a termálvízben. Mondtuk is: Mit csináltok? Brüggölünk. Kíváncsi voltam a szó eredetére, megnéztem az Új magyar tájszótárt. Hát mit találok: brűgöl, brüggöl: közösül. Még egy tréfás sírfeliratot is mellékelnek: “Itt nyugszik az, aki jól tudott brüggölni, brüggölt eleget, de most már nem lehet!” Dehogy mondom többé, hogy brüggölünk a vízben!

Itt hozzászólhat!