Ha a monolitikus szobrok nem lennének, a kutya sem látogatna a Húsvét-szigetre. De most sokan utaznak. Csak Chilén keresztül, Santiagóból lehet megközelíteni. S bár a Budapest–Húsvét-sziget légvonalban 15.049 km, repülővel Isztambulon, Bogotán át, majd Panamán, Isztambulon át vissza összesen 40.345 km-t repültünk. Napi egy, esetleg két gép repül Santiagóból a Húsvét-szigetre (oda 5, visszafelé 4 óra, talán így fúj a szél, bár én úgy tudtam, keletről), az egyik Tahitira továbbmegy. A repülőtéren várnak már a vendégházak tulajdonosai: virágfüzért akasztanak a nyakunkba, búcsúzáskor kagylóláncot. A szigeten van taxi és van szervezett utazási lehetőség is, de a szobrok szétszórtsága miatt gyakorlatilag csak bérelt autóval lehet könnyen megközelíteni a helyszíneket. Így béreltünk egy kis terepjárót. (Egy benzinkút van, a benzinár 800 peso – 400 Ft -, 20 litert vettem, 200 km-t mentem, még maradt is egy kicsi a tankban.) Az utak rosszak, mindenhol gödrök, buckák, talán csak egy, a szigetet keresztben átszelő út jobb. A repülőtéren kell megváltani a nemzeti park belépőjét (54 ezer peso, kb. 25 ezer forint). Éppen most, szeptemberben léptek életbe szigorítások a beléptetéssel kapcsolatban. A santiagói repülőtéren (bár a Húsvét-sziget belföldnek számít) külön ellenőrzést vezettek be, megnézik a szállásfoglalást, és “beléptetnek” a szigetre (holott Chile része). Szeptember “tél-tavasz” határán van, nem számít csúcsszezonnak. Reggel későn kelt a nap, este későn nyugszik. Kellemes meleg volt, néha szemerkélt az eső és fújt a szél. A turisták teljesen szétoszlottak, sehol tömeg, sőt többnyire teljesen egyedül voltunk. A jelentősebb emlékeknél kis őrbódé, ahol ellenőrzik és pecsételik a jegyet. Elvben minden hely csak egyszer látogatható, de mi a legérdekesebb helyekre visszamentünk, megengedték. A szigeten néhány út van csak, szórványházak, és Hangaroa település. 20 ezer lakos 2 ezer autó. A vendégházban többnyire egyedül voltunk. Reggelinél a vajat egy moai szobor alakjára formázták. Az műemlékeknél szinte sehol sem lehet üdítőt, egyebet kapni. Csak Hangaroán vannak boltok és éttermek. Mi egy szendvicsbárban vacsoráztunk: főleg helyiek jártak oda, az adagok óriásiak voltak. A csapolt sör: 5000 peso (2500 Ft). (Nem kértem.)

Itt hozzászólhat!