A Húsvét-szigetet féltve őrzik, a chileiek „mágikus szigetnek” is nevezik. Ma a világ legnagyobb szabadtéri múzeuma. Kb. 7000-en laknak a szigeten (fénykorában 5-30 ezer között lehetettek a lakosok, de persze ezt sem tudjuk biztosan). Szeretnék elkerülni azt, hogy a turistatömeg tönkretegye a szigetet. A turizmusból élnek, vendégszeretőek. A jelentősebb szobroknál őrbódé van, a szobrok estig látogathatók. A szigeten körbejárva mindenhol találhatók magányos, eldőlt szobrok. Ajándékárusok akadnak, de a szobroknál egyéb boltok nincsenek. Aki nem szerelkezik fel üdítővel, vízzel, az szomjan marad. Nagy a tisztaság, nincs szemét. A levegő nagyon friss, a hőmérséklet kellemes (most 16-20 fok körül volt). A repülőtér melletti „városban”, Hanga Roán vannak éttermek, boltok, és a legtöbben itt szállnak meg. Itt lehet autókat, biciklit bérelni.
Csak kérdések vannak
2018 szeptemberétől Chile megszigorította a beutazást: már csak 30 napig lehet ott tartózkodni. A sziget látnivalóinak megtekintése gyors ütemben két nap alatt is lehetséges, de én azért a 4-5 napot mindenképpen javaslom, ha többször akarunk körbejárni, mindenhol le akarunk ülni és merengeni a titkokon. Mert van miért. A chileiek tehát most féltik a szigetet, állítólag évente 100 ezer turista érkezik. Amikor én voltam ott, egyáltalán nem volt tumultus, az egy repülőgépnyi tömeg (kb. 200 ember) úgy eloszlott, hogy a legtöbb helyen csak néhány ember lézengett… Éjszaka mély csönd uralkodott, és nagyon sok kakas kukorékolt.
A tolldíszes pappal mise után; a mise spanyolul, az énekek rapanuiul
A chilei állam nem volt mindig ilyen gondoskodó. 1937-ben majdnem „eladták” a sokat szenvedett szigetet a németeknek, amerikaiaknak, britnek vagy japánoknak, hogy fegyverkezni tudjanak. Állítólag ma sem a sziget antropológiai, történelmi értéke a legnagyobb, hanem az, hogy 3500 km-re van Chilétől, így az addig húzódó tenger is Chiléhez tartozik. Ne legyenek illúzióink sem a történelemmel, sem a jelennel kapcsolatban. Mindkettőt emberek és érdekek mozgatják.
Itt hozzászólhat!
