Jól kitalált, de gyomorforgató könyv. Állítólag: diákregény. Első negyede tömény unalom (Semminek sincs értelme), utána, a Fontos Dolgok Halma (mi a fenétől csupa nagybetű a könyvben?), vagyis „az élet értelme” gyűjtögetésének fokozódóan gyomorforgató és persze érdekfeszítő része, majd lassú és lapos lecsengés – híresek lesznek általa. Dán kisváros erős multikulturális összetétellel (ma szinte kötelező kellék). Jó alapötlet: hogy mi a legfontosabb valakinek, mihez kötődik a leginkább. De a gyermekholttest kihantolása, a kutya kivégzése, a szüzesség elvesztése és végül az ujj levágása mindenen túlmegy. Persze, groteszk. Ahogy az egész történet az, mert hihetetlen és hiteltelen. Még egy deformált dán kisvárosban sem történhetnének így a dolgok. A szerző erőszakolt hármasságai puszta manírok, vagyis stilisztikailag bukta: „Jó, jobb, legjobb.” „Édes a győzelem. A győzelem. Győzelem.” (Mi ebben a nyelvi játék? És nem unalmas, fárasztó?) Állítólag egyes tanárok ezt ajánlották a gyerekeknek. Gondolom, az Egri csillagok helyett. Persze elolvasható, de nem leszünk tőle sem boldogok, sem tanultabbak, és még katarzist sem élünk át. Világsiker? Szegény világ. Osztályzataim: dramaturgia, cselekményszövés: 4, eszmeiség: 2, stílus: 2 alá. Egyszeri, gyors fogyasztás, és azonnali felejtés ajánlott. (Scolar, 2011. 171 old.)
Itt hozzászólhat!
szept
23
