A kegyetlen világban („élni kell”) vajon csak a bolond (artista, bohóc, bolondozó) és az enyhe fogyatékos, sérült, gyermeki szinten maradt (Gelsomina) élhet tiszta életet? Aki pedig küzd, kapaszkodik, élni akar (Zampano), az talán akaratlanul is elromlik, érzéketlenné, kegyetlenné, gonosszá, sőt gyilkossá lesz? Elszomorít, hogy az artista-bohóc, aki a legszebb gondolatokat mondja ki a műben (minden létezésnek értelme van), a legnemesebb tettet hajtja végre (maradj Zampano mellett, mert szüksége van rád), meghal, s Gelsomina, az ártatlan, gyermeki s talán kicsit sérült lány is belehal a szomorúságba. Nem nyugtat meg, hogy Zampanot is mardossa a jogos bűntudat (akaratlanul, de mégis megölt egy embert, s talán nem is egyet, mert Gelsomina nővérének sorsa végig nem derül ki), s rádöbben tetteinek következményére… És ott van a dallam, amely szebbé teheti az életünket (Nino Rota). (Olasz filmdráma, 1954.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás