„Bolyai János ő, aki elmondhatja magáról: »a semmiből egy új, más világot teremtettem«” (Illés Endre). Tamási Áron többször hangsúlyozza, hogy a legkedvesebb regénye a Jégtörő Mátyás: „az én szívemnek mégis kedvesebb a Jégtörő Mátyás. Kedvesebb, mert ő nemcsak a földi világot ismeri, hanem a mennyei világot is. S ilyen ismeretek birtokában arra vállalkozott, hogy kutassa a titkot, mely a földet és az eget összetartja és a világot kormányozza. S mint neki, Jégtörő Mátyásnak, az írónak is az a végső célja, hogy a világ titkát kutassa (…)  A meglévők közül talán a Jégtörő Mátyás a legkedvesebb nekem. (…) azért, mert nyilván abban tudtam legjobban megközelíteni mindazt, amit az életről és létezésről szerettem volna elmondani”. A Jégtörő Mátyás koncepciója valóban kimagaslik nemcsak Tamási életművéből, hanem az egész magyar irodalomból. Sok tekintetben roppant korszerű, slágerkönyvnek kellene lennie. Egyáltalán nincs az őt megillető helyen. Tamási saját maga fogalmazta meg a legpontosabban és megdöbbentően korszerűen: „Nem misztikus, hanem a kitágított valóság ábrázolása” (Izsák József). Vagyis nyitás az egyetemes folklór és egyetemes felelősség irányába. Manapság az informatika által kreált lehetőségek közül kiemelkedik a „kiterjesztett valóság”, ami a valóság továbbgondolását jelenti bűvös technikákkal. Tamási erre hagyományos irodalmi eszközökkel képes volt: bevonva az emberiség évezredes tudását. Dolgozatommal erre szeretném fölhívni a figyelmet. (Megjelent tanulmányom itt: Magyar Nyelv, 2018/3.) Köszönöm Tasnádi Gábor (“Tamási titkára”) sok-sok tanácsát, javaslatát!

Itt hozzászólhat!