Az egykori sörözések hangulata. Szombat este van, Győrben. Helyi lányok, tanítványaim kalauzolnak bennünket: egyetemistákat, s engem, aki régen voltam egyetemista, illetve aki mindvégig az vagyok. Ez itt egy kedves kocsma, kicsit lezüllött, de jó a hangulat, sajnos nincs hely. Nem baj, menjünk tovább, a vasútállomás felé. Ez a fiatalok kocsmája, itt még 18 év alattiaknak is, sajnos itt sincs hely. Nem baj, van harmadik kocsma, az is jó lehet. Ez a város közepén van, csak ott nagyon mások vannak. Ott sincs hely. Boldog Magyarország, ahol szombat este minden vendéglátóhely tele van. Nem baj, van egy negyedik kocsma, ott a színészek, balettosok vannak, de legalább tíz percre a központtól. Itt valóban van hely. Faasztalok, az egyiknél egy kapatos ember a söröskriglit vagdossa az asztalhoz. Letelepszünk. Van Apa és Ipa, ezek az új sörök, van csokoládé a lányoknak, mellettünk második, harmadik, sokadik kör sör; és elkezd szaladni az idő, mint egykor ifjúkoromban. Folyik a szó, emelkedik a hangulat, annyira jó így belehajolni az éjszakába, és beszélni, beszélgeti…  Én éjfél előtt szedelőzködöm, persze a fiatalok maradnak… Reggel, a megbeszélt időpontban, csak ketten ébredünk fel, elkészítjük a reggelit, a zörgésre azért előkerülnek az álmos fejek…

Itt hozzászólhat!