Véleménybuborék

Magamon is tapasztalom a vélemények körébe való bezártságot, ami egy értelmiséginek a halála. Szerencsére én többféle véleménybuborékkal ütközöm: szinte mindennap a hallgatóimmal itt és odaát, olykor kollégáimmal, réges-régi és még meglévő barátaim tág köreivel, és a közösségi médiával, amely érdekes módon a legzártabb kört jelenti. Látom, hogy egyesek nem tudnak, nem is akarnak kiszakadni megrögzött, meggyöpösödött véleményrendszerükből, csak mondják, mondják a magukét, mint a mantrát. Jónéhány réges-régi, múlt századi barátommal már régen kialakítottuk az is-is gondolkodást: lehet olyan igazság is, amit éppen nem látunk. És ez nem jelenti elveink feladását, mert nem vagyunk szélforgók. Azt nem állítom, hogy egy kicsit nem mozdulunk el, mert azért fejlődünk, illetve korosodunk. Érdekes, hogy a véleménybuborékba (filter bubble) való bezártságot, az abban való feredőzést, az onnan való kikiabálást leginkább a facebookon látom. Olyannyira erős ennek a technológiának a hatása, hogy az ember már-már elhiszi, az van, ami ott van. És azután kiderül, hogy nem. Elég régen képernyő-fogyókúrára fogtam magam, és igyekeztem mindig kellő távolságot tartani a megmondóemberektől, a véleményüket elsöprő módon tálalóktól.