Olvasom egy idős, jelentős tudós munkáját, olyan témában, amelyben én is írtam. A téma remek, a felépítés, az elméleti keret is nagyon jó, sok a nyelvi példa, észrevétel. De valami elgondolkodtat. Művének legalapvetőbb témájában egy egyetemi hallgatója szemináriumi dolgozatára támaszkodik, oldalakon át ismerteti. A témát – véletlenül – jól ismerem, remek feldolgozásai, kész tipológiái vannak száz évre visszamenőleg. (Véletlenül én is készítettem egyet, persze elődeimre támaszkodva és hivatkozva.) Jelzett tudósunk munkásságát jórészt ismerem és értékelem. De azért most egy kicsit elbizonytalanodtam. A mások (különösen az elődök) munkájának ismertsége, felhasználása, idézése nagyon sok mindenről árulkodik. Emlékszem, Deme László idős korában sokszor felháborodott: Ezek azt hiszik, hogy minden velük kezdődött. És még valami szóviccet is hozzátett a degenerációról. (Nem idézhetem.) Őt már életében kezdték elfelejteni. Másokat – ha szerencséjük van – csak kicsit később. Idős tudósunk munkássága sem fogja túlélni őt, főleg, ha egyetemi hallgatók megalapozatlan munkáira hivatkozik.

Itt hozzászólhat!