Az értelmiség kritikai feladata szólni: észrevenni, elemezni, a dolgokat mérlegre tenni, többoldalúan értelmezni, valamelyest jövőbe látni, okos alternatívákat kínálni, és szólni, szólni, de felelősen, nem eszelősen. Az értelmiség feladata, hogy önmagán túl lásson, és ad abszurdum a maga partikuláris érdekeivel szemben, maga ellen is érveljen és foglaljon állást, ha erre is van ok, érv. (Déry Tibor szerint: az értelmiségi a mennyországban is ellenzéki – Ítélet nincs.) Az értelmiség feladata, hogy megfontoltan és bölcsen viselkedjék, türelmes legyen, mert a társadalmi türelmetlenség súlyos következményekkel járhat. Az értelmiségi nem hisztérikus. Az értelmiség feladata a felvilágosítás, ha úgy tetszik, annak lassú és fokozatos folyamata, és nem a beláthatatlan következményekkel járó zavarkeltés, forradalmi hangulat szítása. (Még azt is alaposan meg kell fontolni, ha az értelmiségitől elvárják, vagy éppen ő akar lenni: “gyorsreagálású hadtest”.) Az értelmiség feladata bizonyos korokban és helyzetekben az “ahogy lehet”. Az értelmiség feladata a konstruktív (két- és többoldalú érvelést jelentő) beszédmód képviselete és szüntelen gyakorlása, példaadás, az örök, stabil értékek, hitek őrzése. A diplomás nem föltétlenül értelmiségi. Az értelmiségi egy attitűd (beállítódás), egy tisztességes magatartásforma, ami sokszor talán unalmas, bonyolult, hezitáló, de nem ismerek ennél felelősségteljesebb helytállást. Különösen akkor, amikor sokan a legegyszerűbb, instant, gyors, a leggyorsabb megoldásokat várják el a világtól. Bölcsnek kell lenni, bölcsnek lenni jó.

Itt hozzászólhat!