Tele a postaládám szeretettel, békével, elcsöndesedésre, odafordulásra hívó szavakkal, lágy karácsonyi melódiákkal. Nekem túl sok, mert túl erős. Magamban szeretem rendezni a dolgokat. De jól esik. Jól esik, amikor egy-két szellemi kiválóság személyes levelet ír, egy nagy élő történelmi személyiség kézzel írtat. Szépen belecsöndesedem a karácsonyba, áll a fa, alatta a kis betlehem fényképe, melyet püspökünk küldött – mindenkinek, s azt írta, hogy ha nincs betlehem, ezt tegyük a fa alá. Ajándékok és vacsora után azért odapillantok az internetre, ismerőseim jórészt ott üzennek. – Elsőre belerondít a karácsonyba egy nagybetűs felirat, a legocsmányabb káromkodással egy állami vezető nevéhez kapcsolódóan. Sok ilyet kapok, védett vagyok ezzel szemben. De most  gondolkodás nélkül törlöm a küldőjét. Még soha nem tettem ilyet. Elfogadom, ha valakinek valami nem tetszik. De a személyes karácsonyomba senki ne rondítson bele. Itt van már a személyiségnek az a torzulása, mely az emberiséget tönkreteszi: a pszichikai betegségek százada. Valaki karácsonykor azzal van elfoglalva, hogy válogatott ocsmányságokat gyártson. Nyilván egész élete, személyisége ekörül forog. Sajnálatra, nem szeretetre méltó. Másik oldalról nézve nem értem: amikor a személyiségi jogokat kőkeményen körülbástyázó GDPR milliós büntetésekkel fenyeget, amikor leszerelik a nyilvános kamerákat, nehogy valakinek a személyiségi joga sérüljön, amikor egy osztálykiránduláson készült fotó nem tehető ki a faliújságra, akkor a közösségi média szűretlenül ontja a személyre szabott rosszindulatú, gátlástalan mocsokságot. – De vissza a karácsonyhoz: egyébként kicsordul a postaládám a szeretettől.

Kis fánk alatt ott van a püspök által küldött fényképes, és egy kézművestáborban gyerekek által készített betlehem.

Itt hozzászólhat!