Én még emlékszem arra, 2010 táján egy liberális közgazdász azt mondta a rádióban: Tévedtünk, amikor azt gondoltuk, hogy az állam nem jó gazda. (A tévedés beismerése tisztességes, de tegyük hozzá, hogy addigra már minden privatizálva volt.) És azt tette hozzá, hogy patrióta gazdaságpolitikára van szükség. (A patrióta nemzetit jelent, de ilyet egy liberális közgazdász nem ejt ki a száján.)

Én még emlékszem arra, hogy 1997-ben szinte egy emberként örült a mainstreamnek mondott értelmiség a kereskedelmi televíziózás beindulásának. Akkor indult a Fókusz, a Tények, nem emlékszem, hogy komoly kritika érte volna ezeket a műsorokat. (Én személyesen elmondtam Pálffy Istvánnak, hogy vissza kellene venni a híradós tréfálkozásból, István csak mosolygott.)

És még arra is emlékszem, hogy a liberális értelmiség egyik legbefolyásosabb megmondóembere (egyetemi tanára) valamikor tíz évvel ezelőtt a liberális hetilapban azt mondta: nagyon rossz emlékű számára a kádári művelődéspolitika, de most már kellene valami művelődéspolitika.

Megnyugvással olvasom Puzsér Róbert tévékritikáját (Magyar Hang, 2019. jan. 3.): “a baloldali és liberális értelmiség tagjai azt hitték, hogy örökké az ő kurzusuk birtokolja majd a népbutítás monopóliumát…”, “ezt a bulvárcsomagot a balliberális kurzus médiaelitje éppen azért és úgy hozta létre, hogy bármit bele lehessen csomagolni; és az embereket bizony ők butították le erre a nyomorúságos szintre…” Sapienti sat!

Egy amerikai politológus mondta, nem a nyilvánosságnak szánva: az emberek emlékezete rövid, a kisiskolások szintjén kell kommunikálni.

Itt hozzászólhat!