Újraolvastuk. Bolyais hallgatóim szerint élvezetes stílusban megírt tanulságos etnográfiai esszé.  “Ha etnográfusaink nem ismernék: a bicska a templomban is jó” (25). Apró részletek jönnek elő: káromkodás, gyerekek (szülők) verése, a nők szerepe (“A nőkön fordult meg ott is minden” 33. – mint Illyés esetében is). Valószínűleg sokaknak kellene magyarázni, mi az a puszta, cseléd, zsellér, béres, Sárköz, Völgység. Meglepődtem, hogy Ozora sokaknak ismerős volt – kiderült a rockfesztiválról, én Illyés Ozorai példa című drámájára gondoltam. Eszembe jutott egy egyetemi irodalmi kirándulás, amikor Czine Mihály vitt el minket Felsőrácegrespusztára; azután egyszer Lázár Ervint is faggattam erről. Hallgatóim javasolták, hogy mi is látogassunk el oda. (Illyés Gyula: Puszták népe. Bp. 1969. 246 old.)

Itt hozzászólhat!