“Aki jobban szeret, az alulmarad, és szenvedni kénytelen” (9), “Szerette őt, először is azért, mert szép volt; azután, mert minden tekintetben saját tükörképét és ellenfelét látta benne” (11), “Mert a boldogság… nem abban van, hogy az embert szeretik, az csak undorral vegyes kielégülése a hiúságnak. Boldogság az, ha az ember szeret és holmi apró, fortélyos közeledésekkel lopja meg szerelme tárgyát” (22), “amint mondani szokta, és már fel is jegyezte magának, ő ezer létforma lehetőségét hordozza magában” (23), “amint mondani szokta (és már fel is jegyezte magának), a lélek megismerése egymagában menthetetlenül mélabússá tenne minket, ha a kifejezés öröme fel nem vidítana” (24), “igazán jó művek csak a gonosz élet nyomása alatt születhetnek” (25), “az irodalom megtisztító, megszentelő hatása…, a nyelv megváltó hatalma” (32), “Két világ között állok, egyikben sem vagyok otthon” (64), “a legmélyebb és leglappangóbb szerelmem a szőkéket és kékszeműeket, a derűs eleveneket, a boldogokat, a szeretetreméltókat és a közönségeseket rajongja körül” (65). (Thomas Mann: Tonio Kröger)

Itt hozzászólhat!