Ma Jugoszlávia utolsó igazságyügy-miniszterével ebédeltem. Pontosabban: ő csak kávézott, én fröccsöztem és ebédeltem. Régóta Pesten él, egy mostanában érzelmeket kiváló nevű egyetem ny. professzora. Nyelvi, nyelvpolitikai kérdésekről beszélgettünk. Rendszerint ő kezdeményezi a találkozásokat. Nyugdíjasként szülőföldje, Bánát, Nagybecskerek, éppen most Écska jogtörténetét kutatja édesapja, jeles ügyvéd irattárának feldolgozásával. (Több könyve jelent meg, még szépirodalmi is: Az egérszürke szoba titka, egy ideje várja, hogy írjak róla.) Ma az 1918-ban kezdődő hatalomátvételről mesélt, a szerb katonák már ott vannak, a közigazgatás még magyar, a jogi iratokra felkerül: “Bélyeg nem kapható”. Izgalmas részleteket mond el az 1942. januári újvidéki vérengzésről (Cseres Tibor nyomán “hideg napok” néven említjük). Horthy bírósága egy évi hezitálás után elővette az elkövetőket, de a fő bűnösök Németországba menekültek, s onnan már SS-tisztként tértek vissza 1944-ben. A háború utánra maradt az elítélésük, majd kiadatásuk után Jugoszláviában kivégezték őket. Miniszter úr, vagy inkább professzor úr más dolgokba is beavat: Szentgyörgyi Albert egykori titkárával találkozott, aki elmondta, hogy Szentgyörgyi idős korára rosszul hallott, az angolt már nem értette, de a magyart igen. Ő, mármint az idős miniszter úr is úgy van vele: sok nyelven beszél, ért, de újabban nagyothall, az angolt, németet, szerbet nehezebben érti, de a magyart igen.  Fontos megfigyelés ez. Újabb bizonyíték arra, hogy az anyanyelv jobban be van ágyazva. Jó dolog tapasztalt, idős emberekkel beszélgetni. Következő beszélgetésünk az Écska helynév etimológiájához kapcsolódik majd. Helyben úgy tartják, hogy Attila hun király egyik feleségének neve, rögtön mondom, így szerepel Gárdonyi Láthatatlan emberében is. Persze lehet más, nyelvészibb magyarázat is (az FNESz. sajnos kihagyta, de én majd kikutatom).

Itt hozzászólhat!