Kodály Zoltán gondolatai mélyebben élnek bennem, mint a zenéje, vagy mint maga a Kodály-módszer. Ez derült ki most, hogy (nyilvánvaló céllal) olvasom Kodály Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers című kötetét – amelyet feljegyzéseiből, cetlijeiből, meghívók hátára írt megjegyzésekből állított össze Vargyas Lajos. Gondolom, sokunkban élnek Kodály szállóigéi, engem most megragadtak a magyar nyelv és zene kapcsolatáról fölskiccelt, mélyen szántó, nem kifejtett gondolatai, s kicsit mosolyogtam, hogy hogyan jellemzi korának vele kapcsolatban lévő nyelvészeit. Ezekről majd mind külön is fogok írni, most csak a szállóigék és Kodály művelődéspolitikai programja:  Valóban ideje volna magyarul megtanulnunk! – Aki egy nemzetet megértett, csak az érthet meg egy mást, s aki egyet sem, hogy akarna százat? – A magyar lélek 12-ik kapuja a dal. – A zene nem egyéb, mint emelkedettebb nyelv.  – Merjünk magyarok lenni. – A hagyomány sok mindent pótolhat. De a hagyományt nem pótolja semmi. – Magyarországon a lét vagy nemlét kérdése abban áll, hogy a népkultúra áthatja-e a magaskultúrát, azzá fejlődik-e vagy nem.  – Legnagyobb baj az ízlés fejletlensége. – Mi egyéb lehetne a magyar kultúrpolitika feladata, (mint a) város és a falu közötti szakadék (eltüntetése). – A gyermek életében újra lejátszódik a múlt. – A népet csak saját gyökereiből, saját anyanyelvén lehet művelni – Az egyoldalú tudós világszemlélet irtózik minden beavatkozástól, csak szemlélni, megfigyelni, rendszerezni akar.  Ha azonban nem jönnének időnként nyelvalkotó egyének és áramlatok, nem volna mit megfigyelni. – Passzív nyelvész vagyok zenei füllel – Sehol a világon akkora nyelvhelyességi mozgalom nincs, mert sehol nem fordult annyira ki saját vágányából a nyelvérzék. – A mi nyelvünk, zenénk az idegen nyelvekkel ellenkező járású: ahol ott hegy van, nálunk völgy, ahol az fölszáll, nálunk leszáll. – Határozottan antijambikus nyelv: a magyar. – Nyelvünk gyönyörű zenéjét oly sokan fújják hamisan! Elhangolt, húrhíjas zongora szól úgy, mint sokak beszéde. Lehet ezt még rendbetenni? Lehet. (Kodály Zoltán: Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers. Szépirodalmi, Bp. 1993. 432 old.)

Itt hozzászólhat!